Első ránézésre talán jogosnak tűnhet a kérdés: mit keres az egykori legendák között Fabrice Santoro, hiszen egyéniben ritkán találkoztunk a nevével a nagy versenyek döntőiben. Azután, amikor az ember egy kicsit elmerül a Mágus (a becenév eredetét a későbbiekben felfedjük) karrierjének folyamában, szép lassan rádöbben, hogy teljesen helytálló a besorolás.

A fantasztikus technikai képzettségéről és kimeríthetetlen taktikai repertoárjáról híres francia zseni ugyanis kizárólag fizikai adottságai miatt nem válthatta be azokat a reményeket egyesben, amelyeket gyermekként hozzá fűztek. A Tahitin született kis Fabrice ugyanis rettegett ifjúsági és junior játékos volt, magasságbeli hiányosságait már akkor elképesztő tenisztudással pótolva nyert Orange Bowlt és Roland Garrost. Az átmenet a felnőttek világába azonban mindig roppant nehéz, és a kilencvenes évekre egy új, szálfatermetű atléta-modell lett az általános a profi tenisz világában, ezért Santoro jelentős hátránnyal indult. Mindezek ellenére hat ATP-tornagyőzelmet szerzett egyéniben, és ekkor ragadt rá a híres becenév is, méghozzá nem akárki által. 2002-ben Indian Wells-ben Pete Sampras lett az áldozata a senki máséhoz nem hasonlítható arzenálnak, és a vesztes mérkőzés után ő nevezte el a kis franciát Mágusnak. Hősünk közben azonban rájött, hogy az ő igazi terepe a páros, ahol a két ember alkotta csapatban sokkal jobban érvényesül páratlan képzettsége és labdaérzéke. A mérleg két Grand Slam-diadal, egy páros világbajnoki cím és huszonnégy ATP-tornagyőzelem.

Persze Santoro egyesben is végig ott volt az élmezőnyben és egy-egy mérkőzésre bármelyik ellenfele számára poklot varázsolt a teniszpályából. Talán nem volt véletlen egy másik nagyság, Andre Agassi válasza, amikor megkérdezték, ki az, akit nem szeretne látni ellenfeleként: "jöhet bárki, csak Santoro ne!"

Santoro azonban jön, méghozzá a Tennis Classics vendégeként Budapestre, a közönség pedig bizonyosan boldogan csodálja majd varázslatát.