Thomas Berdych tudatalattijába valószínűleg túlzottan mélyen égett bele Ivan Lendl neve, mert ugyan mi mással magyarázhatnánk azt, hogy ő is épp oly (tenisz időszámítással) későn emelkedett ki a mezőnyből, mint a nagy előd. Karrierjük közé számos ponton vonható párhuzam, igaz, Thomas nem teniszcsaládból érkezett. Sőt, szülővárosából is igen korán el kellett költöznie, hiába vált remek junior teniszezővé, játéklehetőség és megfelelő ellenfelek híján Prostejovba költözött.

Megérte, igaz, nem jött könnyen a siker. Thomas már egészen fiatalon rettentő játékerőt képviselt, ám kiegyensúlyozott teljesítményre egyszerűen nem volt képes, egy nagy győzelem után rendre jött a váratlan vereség. Sokan már-már leírták, mondván, itt egy újabb tehetség, aki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Berdych azonban töretlenül hitt magában és évről-évre erősebb játékossá vált. 2006-ra az elsőszámú cseh teniszezőként tartották számon, az év végére pedig bejutott a Top 10-be, ami egy újabb mérföldkő lett karrierjében. Ezután egy újabb kis visszaesés következett, és ekkorra talán már csak ő hitt abban, hogy eljut oda, ahol most van, a legszűkebb elitbe.

Idei éve valami káprázatos, Grand Slam elődöntő és döntő, stabil hely a legjobb tíz között és egy új reputáció. Thomas Berdychtől immár mindenki tart. Stabil, kőkemény adogatás, magasságához képest kitűnő lábmunka, egyre színesebb játék, no meg a két új fegyver: ilyen irtózatos nyerőket az alapvonalról kevesen képesek ütni, mint ő. Már csupán egy lépés választja el attól, hogy felnőjön a legendás példaképhez. Tudjuk, ez a lépés a legnagyobb, de talán mindannyian emlékszünk rá, annak idején Ivan Lendlnek is sikerült.