Ugye mindenki ismeri a „balkezes zseni” kifejezést? Nemzetközi kutatócsoportok végre megtalálták a szállóige eredetét. 1965- ben Lillers-ben megszületett Henri Leconte, a sokak szerint valaha élt legjobb játékos, aki nem nyert egyéni Grand Slam-tornát. A sors persze bőven kárpótolta a megzabolázhatatlan Henrit, akitől fénykorában rettegett mindenki, beleértve a legnagyobb bajnokokat is. Ütései észveszőten élesek voltak, játéka teljességgel kiszámíthatatlan és a pálya bármely szögletéből képes volt befejezni még a számára legkeményeb labdamenetet is. Ellene játszani folyamatos koncentrációt igényelt, amely csak keveseknek sikerült.

Nem volt olyan borítás, ahol rejtve maradhatott volna a rettentő arzenál, amellyel az égiek felszerelték a balkezes mestert, és nem volt olyan játékos (még a legnagyobb bajnokok sem), akiknek ne ugrott volna össze a gyomra, ha meglátták a sorsolást, amely a létező legkiszámíthatatlanabb jövőképet festette eléjük: Leconte. 1986-ban győzelemre vezette a francia válogatottat a World Team Cup-on, ahol a döntőben a svédek ellen az élete formájában lévő Mats Wilandert is legyőzte, valamint nevéhez fűződik a francia tenisztörténelem legjobb párosa is - Guy Forget oldalán minden Davis Kupa páros mérkőzését megnyerte, szám szerint tizenegyet.

1984-ben, az előző évi egyéni győztes Yannick Noah-val összeállva övék lett a Roland Garros férfi páros trófeája. Ezt követően Leconte harcba szállt egy újabb francia egyéni diadalért és többször is nagyon közel került hozzá, 1988-ban egészen a döntőig menetelt és csak Mats Wilander tudta megállítani.

Talán maga sem tudta, hogy ő lesz az utolsó, aki Björn Borg ellen pályára léphet, mégis, kevéssé ismert tény, de az acélidegzetű svéd két utolsó mérkőzését a franciával játszotta 1983-ban, Monte Carlo-ban, majd egy évvel később Stuttgartban. Leconte visszavonulása óta a borok és a rettentően gyors sportkocsik szerelmese, utóbbit olyan komolyan veszi, hogy profi versenyzőktől vett leckéket, hogy ebben a műfajban is ütőképes legyen.