Az a pepita fejkendő, az nem volt jó ötlet, illetve dehogyisnem! Mert hiába azonosítja szinte mindenki az ausztrálok bajnokát az említett ruhadarabbal, Pat Cash sikerei tökéletesen, sőt már-már művészien árnyalják azt a fekete-fehér kontrasztot, amely a védjegyévé vált. Wimbledonban nem nyerhet akárki, ott nem mérik olcsón a sikert. Azonban Cash ellenállhatatlan szerva-röpte játékára 1987-ben senkinek nem volt ellenszere, így a laza, barátságos ausztrál folytatta Rod Laver, Ken Rosewall, Lew Hode és a többiek tradícióját, és megmutatta: a kenguruk földje továbbra is a tenisztérkép megkerülhetetlen pontja.

Cash már első félprofi évében, 1982-ben letette a névjegyét, amikor, miután nyert Wimbledonban és az US Openen is a juniorok között, elindult a felnőttek mezőnyében is a Victorian Openen Melbourne-ben, és ott sem talált legyőzőre - akkor még mindössze 17 évesen! Egészen különleges versenyzői és sportolói adottságai 1986-ban jöttek elő ismét, amikor egy sürgősségi műtét után mindössze három héttel már a wimbledoni negyeddöntőben találta magát, a verseny végeztével pedig minden idők legnagyobb ugrását hajtotta végre a világranglistán, 314 helyezést javítva két hét leforgása alatt.

Az 1987-es wimbledoni siker persze csak azoknak volt meglepetés, akik nem követték figyelemmel a teniszt és Cash pályafutását. Már 1984-ben bejutott a füves pályás Grand Slam-torna és az US Open elődöntőjébe, és párosban is sikert-sikerre halmozott. A sok sérülés azonban nem engedte, hogy káprázatos tehetsége teljesen kibontakozzon. Mire egyikből felépült, már jött is a másik, Cash pedig inkább a párosra és új hobbijára, a gitárra koncentrált. Az ausztrál immár Londonban él és a szeniorok között viszi tovább a szerva-röpte játék stafétáját. Kérdés, hogy valaha valaki is képes lesz-e átvenni azt tőle.